Rendkívül izgalmas projektbe kapott Gergő meghívást. A Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola erdélyi és németországi szervezetekkel karöltve pályázatot nyert a Kreatív Európa keretében. A pályázat címe: Csűrök és pajták: a lakás és a kultúra minőségi terei.
Ennek az első szakaszaként valósult meg egy Németországba szervezett tanulmányút. Az erről készült beszámolót egy 3 részes blogsorozatban osztjuk meg Veletek Gergő tolmácsolásában. Olvassátok szeretettel!
MEGISMERT HELYSZÍNEK
Délelőtt egy átalakítás alatt álló csűrt néztünk meg. Érdekesség volt, hogy mellette egy 10 év alatt elképesztő minőségben felújított fogadó is állt, ami műemlék. A műemlékvédelem hozzáállása Németországban egy kicsit lazább, a védett érték megőrzése fontos, a kortárs - egymást nem zavaró megoldások jól megvannak egymás mellett. Nade azért kezdtem ebbe bele, mert: a műemlék melletti épületeket sokkal szabadabban engedik formálni, így néztünk meg kortárs csűr-átalakítást is.
Nézzük először a fogadót. Pár érdekesség: belül a 10 cm vastag kőburkolatot felszedték, és alá padlófűtést téve eredeti formájában rakták vissza. A külső falak nincsenek hőszigetelve (vastag kőfalak), viszont a belső oldalon mindenhol falfűtést helyeztek el, itt is a nedvesedés csökkentése és a teljes hőkomfort érdekében. Az épület feltárása során fedezték fel a kolostorboltozatok vállait és a pillérek alapjait, amit teljes mértékben helyreállítottak. A barokk fedélszékben pedig külön lakóegységet alakítottak ki.
A csűr esetében megtartották a kőfalakat és a szerkezet döntő részét - nagyvonalúan kezelték a tereket és a homlokzatképzést is. Van, ahol számomra túlontúl családi házas lett emiatt a hangulat, de általában véve inspiráló volt, nem is beszélve az alkalmazott anyagokról! Számomra az ,,inspiráló” jelző egy elég könnyen beazonosítható minőség, még ha nem is tudom miért, de azt azonnal érzem, hogy hatással van-e rám az épület. (Kitérő: ezt rendkívül fontosnak tartom mind az építészetben, mind a művészetekben: hogy hatást váltson ki az emberben.) Szóval az anyagok egy része standard tüzépes jellegű, a hőszigetelés itt is farost több változatban. A homlokzatokat hornyolt farost panelekkel zárták, amire már csak üvegszövet háló-erősítés és vakolat kerül. Ami érdekesség, hogy a paneleket kapcsozzák a fához - egy szögbelövővel 10 cm-ként rögzítik a favázhoz. Nincs dűbel, nincs sín, semmi. Ez nagyban gyorsítja és egyszerűsíti a kivitelt, ami versenyképessé teszi más technológiákkal szemben. Magyarul az anyagár drágább, a munka olcsóbb - viszont így hasonló összegért jobb minőséget kapunk!
Egyszerű, természetes anyagú homlokzatképzés, fa, üveg, vakolat, fémlap, a környezet autentikus - faragott kő elemekkel, sok növénnyel és még több kővel (támfal, burkolatok, stb.) Számomra jó volt látni, hogy milyen nagyvonalúan is lehet ezt csinálni. A túra végén a megyei tanácsossal beszélgettünk a vidék helyzetéről és benne a gazdasági épületek átalakításáról. Ahogy a térségben is egyre nagyobb gazdaságok jönnek létre, úgy a településbe ágyazott gazdasági épületekbe nem fér be az új megnövekedett helyigény. Sokszor inkább új gazdasági telepet hoznak létre a külterületeken, és a belterületen lévő csűröket így mindenképp új funkcióval kell megtölteni.
Délután megnéztünk egy teljesen új gazdasági épületet, ez jól példázza az előző gondolatmenetet. Itt a gazda 30-40 marhát tart és 15-20 lovat. Nekik épült az istálló, az összes szükséges funkcióval, így a csarnok csaknem 2000 m2-es épület lett. A szerkezeteket a tulajdonos tervezte és kivitelezte - a legtöbb dolog precízen előregyártott. Ezután a családi csűrt is megnéztük, aminek érdekessége, hogy minden generáció megtoldotta (4x), így egy elég nagy épület jött létre, amit jelenleg csupán tárolásra használnak. Érdekesség, hogy ennyi állattal 650 bálát használnak el évente, a régi ,,nagy” csűrbe nagyjából 300 db. fér el.
A tulajdonos a helyi termékekből készített számunkra ebédet, és itt beszéltük át a német és román csapattal a projekthez kapcsolódó hozzáállást, ütemezést, és ötleteltünk a lehetséges irányokról. Számomra nehéz megfogni a művészetet különálló egységként, viszont ma sokat haladtunk. Ezt nem taglalom, sok jó koncepció és érdekes elképzelés alapjait fektettük le - én megvalósítani szeretem a dolgokat, és konkrét helyzeteket /problémákat megoldani. Erre még nem került sor, de mindenképp hasznos volt sok új szempontot megismerni.
Számomra a projekt legfontosabb eredménye egy általános segédlet a hagyományos, vidéki épületállomány átalakításához. Ennek a gerincét funkciókra reagáló anyaghasználat és „beépítési” javaslatok adják majd.
A csapattal a vidéken megjelenő vagy meglévő igényeken gondolkodunk - olyan közösségi funkciókon, amelyek igénylik, hogy a családi házas léptéktől egy kicsit elmozduljunk.
Ilyenek például:
tornaterem, edzőterem, ami fedett sportolási lehetőséget biztosít
múzeum
közösségi műhely - gépkölcsönzővel, barkácsolási lehetőséggel
közösségi nappali - közösségépítő funkciókkal
táncház
játszóház
kismama-office gyermekfelügyelettel és kávézó
inkubátorház kisvállalkozók számára
öreg/ifjúsági otthon, szanatórium, ahol foglalkozások kötik össze a generációkat, és az ideiglenes vagy állandó bentlakás megoldott
az evidensebbek: vidéki szállás, családi ház
Neked melyik tetszene a legjobban, te milyen funkcióval töltenél meg egy családi háznál nagyobb épületet egy kis faluban?
Sokat beszélgettünk a környezetről, a településszövetről és az alkotási folyamat megjelenítéséről. Hogy mit jelent a csűr: rejtekhely? Közösségi ünnepek helye? Menedék vagy gazdaságot támogató tér?
Mai nap befejezéseként meglátogattuk Neumarkt óvárosát. Ez a városrész a második világháború vége előtt pár héttel lett szinte porig bombázva - az épületek több mint 90%-a semmisült meg. Ezután újraépítették, azzal a szándékkal, hogy olyan érzést keltsen, mintha öreg, érintetlen városszövetben járnánk. Ez sikerült is, mindenkinek szívből ajánlom, ha erre jár, ne hagyja ki. Az épületek arányai, homlokzatképzése, a részletek és az utcák kanyarulatai mind-mind autentikus belvárosi hangulatot közvetítenek. Lehet így is.