Ez a cikk szólhatna egy filozófiai eszmefuttatásról, ami az esemény fenntarthatóságát boncolgatja - ez nem az a bejegyzés!
Láttunk sok érdekeset, bepillanthattunk nagyobb szervezetek munkájába, marketing megjelenésébe és nem mellesleg láttunk sok újdonságot és jó ötletet fenntarthatóság és természetes építőanyagok jegyében is. Számomra elsősorban kapcsolatépítésről szól ez a rendezvény - hogy kik azok a potenciális partnerek, akikkel egy egészségesebb, lelkesítőbb jövőt tudunk közösen elképzelni. Hol vannak azok a pontok, ahol a mi szolgáltatásaink lehetnek fontosak és hol vannak azok a pontok, ahol egy kis kapcsolatépítéssel valami új is beindítható.
Szerintem mindenki reményteljesen vesz részt ezen a szakmai eseményen - valaki új ügyfeleket, kapcsolatokat, valaki új megoldásokat és anyagokat keres. Hiányoltam az építészeket kiállítóként - a kamarák és szakszervezetek jelenléte hasznos, ám ódivatú volt. A nagyobb gyártócégek csinálták a cirkuszt, mi pedig ellavíroztunk, megkerestük a “zöld” standokat és szélesítettük a hazai termékismeretünk palettáját.
Ez a nap is szakmai csapatnap volt - teljes létszámmal - így még sosem voltam. Mellékvágány lehet, hogy mennyivel máshogy fut neki az ember egyedül és csapatban. Jó volt, nagyon más és sokszor kibillent a “darálós” hozzáállásom, de minden kezdet nehéz - igazából megérte részt venni.
És hogy mi érdekeset láttunk?
Sokat fejlődött a hazai természetes anyag paletta, megjelent a hazai szalmapaplan, mint minősített hőszigetelő anyag. Emellett találkozhattunk Bíró Péter (Biokay) standjánál len, kender, gyapjú, farost és egyéb természetes hőszigetelő anyagokkal építőlemezekkel és integrált építési termékekkel - például falfűtés-csövekkel szerelt vályogkartonnal.
Horesnyi Béla (Kenderházépítés) standjánál a kenderbeton blokkokkal ismerkedtünk mésszel és cementtel stabilizált változatban - itt a minősítés folyik, de ígéretes alternatívája lehet a vázkerámiának.
Ami számomra izgalmas volt, az a házi vízmű tervező részleg - egyedi szennyvíz és csapadékvíz kezelési rendszere.
Imádom a természetes követ és faanyagokat - amiből szintén bővülő hazai kínálattal találkoztunk (pl. Reneszánsz, Mátraparkett).
Mi volt, amit hiányoltam?
Több zöldtető és növénytelepítési megoldás bel- és kültérben (nem kertre, hanem homlokzatra gondolok).
Több pala és egyéb szelíd fedés (régen volt palafaragás, és több kerámia cserépgyártó is).
Több szakmai szervezet - civil szervezet és kivitelező/tervező cég.
Igaz, csak egy fél napra mentünk, gyakorlatilag végigrohantunk az egészen, így az összefoglalót távolról sem mondanám teljeskörűnek, bár azért szerintem átjön az alaphangulat. Többször is felmerült mint téma csapaton belül, hogy az energiatudatos ma még “trendi”, viszont környezettudatosságról, fenntarthatóságról egyenlőre kevesebb szó esik - azt kiemelném, hogy esik róla szó.
Az elmúlt évekhez képest nem volt csalódás, sőt, egész lelkes lettem a sok izgalmas, gondolkodó csapatot látva. Mi formáljuk a jövőt, kell hogy erről szó essen és kell hogy ennek helye lehessen. Én örülök és minden tiszteletem a Construma szervező csapatának, persze kőkemény érdekek mentén, de mégis teret engedve az újnak - minden évben patentül megszervezik ezt a szakmai hetet.
A rohanást azért összekötöttük egy belsős “VIP” szakmai programmal: A Fővárosi Állatkertet jártuk be szakmai szemmel. A vezetőnk kifejezetten segítőkész volt - hirtelen felindulásból az épülő Biodom-ba is megsétáltattak minket - izgalmas volt, bár az ilyen mértékű betonrengeteg mindig elgondolkodtat. Erről sajnos képet nem oszthatunk meg, de annyit elárulhatok, hogy meghökkentő lesz több helyen is a látogatói élmény. Kontrasztos volt a Kós Károly által tervezett több mint száz éves épületeket ezek után megnézni - sajnos az időszűke miatt egy épületre volt részletesen időnk. Hasznos volt hallani, az üzemeltető részéről, hogyan változott 100 év alatt az igény és az állattartási mód, és hogy ezeket az egyes generációk, hogyan próbálták lekövetni. Sok szempontból volt elgondolkodtató a műemléki védettségű épületegyüttes fejleszthetősége és a növekvő igények beszorulása ezekbe az inspiráló, de korukat-múlt épületekbe. Én imádom ezt a típusú őszinte, egyszerű építészetet és ha nem is elefántok és madarak otthonaként, de építészeti örökségünk egyik kiapadhatatlan forrásaként ragaszkodnak majd hozzá a tulajdonosok.
Dióhéjban.
Ahogy már többször említettem a csapat és a szakmai fejtágítás nálunk meghatározó tényező, ennek igyekszünk rendszeren helyet és nyomatékot adni. Reméljük így olvasva is átjön az a lelkesedés, amit mi érzünk, illetve az a tengernyi lehetőség, amit a mai generációs építészet csak éppen kapargat (kapcsolatok, bejárási lehetőségek, épített örökség közvetlen megismerése). Keressük a potenciális partnereket, hogy az építészet ne csak rólunk és a máról, de az emberi ittlétről és a fenntartható jövőről is szóljon.
RG