Franciaországi tanulmányutunk II.
Idén Franciaországba vezetett az utunk első sorban, hogy tanuljunk – korszerű, tudományos, innovatív földépítészetet. Külföldön ez egy erősödő építőipari szegmens, amely kutatja és összefonja a múltat a jövővel – segítve a természetes anyagú házállomány megértését, lehetőséget adva ezzel a rehabilitációra. Másrészről környezettudatos, környezetkímélő technológiákkal a mai helyzetre is reagál - versenyképes, helyi anyagokat alkalmazó építési rendszereket dolgoz ki. Az építőipar elég nagy hatást gyakorol mind a környezet, mind a benne élő emberek életére. A benne végbemenő, bármilyen apró minőségi fejlődés érezhetővé válik a többség számára.
Miről tanultunk és miért fontos ez?
Előző bejegyzésemben írtam a tömörített földfalakról általánosságban. Ez a technológia kifejezetten egyszerű – ismerni kell az alapanyagot és precízen kell bedolgozni azt. A második és harmadik napon ezzel a két területtel foglalkoztunk.
Megismertük mélyebben az alapanyag, a vályogos föld alkotórészeit; azok tulajdonságait – magyarul, hogy hogyan működik a föld. Számomra ez a legfontosabb témakör, mivel az anyag viselkedését ismerhetjük meg, előrevetítve a hibák forrásait, a lehetséges megoldásokat és fejlesztési lehetőségeket. Ez egy tudományos terület, amiben az általunk meglátogatott szervezetnek több tíz éves tapasztalata van, mind a kutatás, mind a bemutatás (oktatás) területén.
Minden témakörre volt egy profin összeállított, sokszor hiperegyszerű eszköz, vagy installáció, amivel szemléltetni lehetett az adott viselkedési mechanizmust, a szemcsék, vagy épp a víz tulajdonságait. A bemutatók nagy része ’online’ is elérhető az Ámaco Youtube-csatornáján
-> LINK <-
Ezek a videók francia nyelvűek, sokszor angol, spanyol felirattal. Aki szeretne „lenyűgöződni” és érdekli a föld, elsősorban a homok és az agyag tulajdonságai, annak ajánlom a felfedezőtúrát!
Tehát az „apró” dolgokon mentünk végig – szemcseösszetétel, szemcseforma és méret, kötési mechanizmus, vízzel való kapcsolódás, vízmegkötés molekuláris szinten, stb. hiperérdekes területek, amelyek a megértést, ezáltal az innovációt segítik elő. Ha megismerjük az anyagot, változó körülmények esetén is eredményesen tudjuk alkalmazni. Így válhat egy természetes, környezettudatos alapanyag, profi és széleskörben alkalmazott építőanyaggá. Tehát a földdel, mint alapanyaggal foglalkoztunk, és a benne rejlő lehetőségekkel.
Átnéztük a helyi, többszázéves épületállomány tanulságait – ezek felújításának, hasznosításának lehetőségeit.
Folytattuk a tömörített falunkat – már a pneumatikus döngölő nélkül, kézi tömőfával. Számomra a két bedolgozási forma között minimális különbség volt – kis léptékben (családi ház), a kézi tömörítés számomra életszerűbb megoldás lehet. (Nem végeztünk laboratóriumi kísérleteket a szilárdságra vonatkozóan, de láthattunk fapados teszteket, amelyekkel ez is összehasonlíthatóvá válik.)
Az utolsó hivatalos napon egy elkészült és egy épülő félben lévő épületbe, valamint egy közel 40 éve épített különleges lakónegyedbe látogattunk el – itt sok tanulságot szereztünk a kivitelezésre vonatkozóan, a végeredményt befolyásoló tényezőkről. Szuper volt, hogy több „idősíkon” is megtekinthettük ezt.
A közösségi tér
Az első épület egy hallgatói koncepció megvalósítása volt - egy pici sportpálya mellé építettek, egy modern épületet, amely teljesen a helyi lakosság igényre lett szabva. Láthattunk monolit (helyszínen készített) és előregyártott tömörített földfalakat, betonnal összedolgozva, penge sarkokkal és dilatációs osztással. Megjelent a shou sugi ban, a japán faanyagkezelési eljárás is a homlokzaton. Az épület egyes falai hőszigeteltek voltak – külső oldalon a monolit, teherhordó földfal – belső oldalon a 10cm vastag előregyártott földfalelemek, amely így összességében a vastag földfal érzését keltette. A lenyűgöző megjelenés és szép koncepció mellett, számomra az épület szerkezeti, épületszerkezeti szempontból következetlen volt, így az épület kevésbé volt alkalmas az alkalmazott technológiák mérésére, nyomon követésére (valószínű ez nem is volt igény). Rövid sztori: A kivitelezőnek kevés volt a zsalutáblája a teljes falfelülethez, ezért béreltek párat. A bérelt darabokat azonnal beépítették. Viszont a betonzsaluk felülete olajozással előkészítettek, melyet el kellett volna távolítani a földfalak esetében. Az elkészült felületen a bérelt zsaluknál eltérő lett a földfal színe. (egy új eszköz a felületetek minimalista árnyalásához – szerintem remek)
A lakónegyed
Többszintes lakóépületek, nagyrészt földből – se előtte, se után ilyen beruházásról nem tudunk. Három típusú épület alkotta a negyedet: tömörített föld betonvázzal erősítve; stabilizált tömörített földtégla, faburkolatú könnyűvályog. Építészetileg kevésbé volt releváns a megvalósult épületállomány, viszont látszódtak az építészeti koncepciók, apró finomságok, amit inspirálók voltak. Valamint látható volt az anyagok, felületek öregedése, a szerkezeti hibák, következetlenségek eredménye – szuper állatorvosi ló, minden szempontból kísérleti építészet! Hangulatos kis utcák, monstrum épületekkel, mindenkinek ajánlom a meglátogatását.
->TÉRKÉP<-
Az összes épület lakott, használatban van. Kicsit a Barátok közt – Wekerle telepét juttatta eszembe. A lényeg, hogy az épületek legtöbbször nyers vályogfelületekkel épületek, és ezek katonásan kiállták az időjárást és az éveket, amely elemek pedig stabilizálva készültek, szinte mintha újak lettek volna. Jó volt látni földalapú lakóépületeket ekkora állományban, remélem egyszer itthon is találkozhatunk majd ilyennel.
A trafóház
Érdekes ellentéttel dolgozott az építész. Adott volt a villamos szolgáltató szigorú technológiai programja, amelyet egy beton épületváz vett fel, viszont a térelhatároló falak tömörített földből készültek. Az előző írásban említettem a beton fogalmát, így itt pontosítok kicsit. A cementkötésű beton (ált. beton) és az anyagkötésű beton (ált. földfal) egy tőről fakadnak, azonban szinte egymás ellentétei (bedolgozás, felület, szín, környezettudatosság, ár – a földfal m2-e a 3-szorosa a betonénak). Jó volt látni és megtapasztani a két anyagot egymás mellett, amik csak pár ponton kapcsolódtak. A technológiai követelmények miatt, a földfal belső felületére hőszigetelés került, ezzel biztosítva a gépterek előírt klímaszintjét, legalábbis ezzel vált megfelelővé a szerkezet papíron is. Számomra ez a kialakítás több kérdést is felvet, azonban ezeket most nem boncolgatnám. Itt a föld kvázi mint burkolat jelenik meg, minden stabilizáló adalékszer nélkül, 4 méter magasan, egy pár centis túllógású fémlemezzel védve. A képeken látható cserépfedés ideiglenesen védi a falat a csapadéktól.
Érdekesség, hogy Franciaország ezen területén nem vakolták a „vályogfalakat”, soha. Így is többszáz éves épületek állnak, minden károsodás nélkül. Az is kiderült, hogy egy a technológia Franciaország egy pici területén terjedt el, valószínűleg az éghajlati viszonyok és a földminőség miatt alakult így. A francia tömörített föld vagy pisé (pizé) alapanyaga kavicsos (nagyon kavicsos) föld, amely a fal/felület erózióval szembeni ellenállóképességet növeli.
A következő nap programját már Bihari Ádám szervezte nekünk, aki másfél évig dolgozott a kutatóközpontban. Elkalaúzolt bennünket Grenoble-ba, ahol egy kétszintes kísérleti épületet néztünk meg, valamint a helyi építészeti egyetem, földkutatási osztályát látogattuk meg. (Ez a kutatóközpont a CRAterre, amely világszinten segíti a földdel és földépítészeti örökséggel foglalkozó projekteket.)
A kísérleti épület
Izgalmas épület, rengeteg különböző típusú természetes építőanyaggal: vályogpanel, agyagkötésű kenderbeton, tömörített földfal, stb.. Az épület előregyártott panelekből, falvázzal készült – szétszedhető és újra összerakható (már két költöztetésen van túl). Számomra építészetileg nem volt meghatározó, azonban izgalmas volt a részletképzés, a szerkezetek összeépítésének módjai, valamint maga a létezése – hiszen ez is egy állami támogatásból, hallgatók és kutatók által létrehozott projekt megépülve, bemutatva - a korszerű és természetes építőanyagok népszerűsítője, referencia.
Szerintem az utóbbi potenciál nagyon fontos – hogy lehetőség legyen kísérleti épületek, projektek létrehozására és ehhez ne csak a lelkes, és előrelátó kutatók összespórolt pénze álljon rendelkezésre, hanem legyen támogatottsága. Az érem másik oldala, hogy a kutatóknak és lelkes alkalmazóknak is össze kell kapniuk magunkat, hogy egységesen, határozott elképzelésekkel álljanak elő. Csak így komolyan vehető és támogatható egy törekvés.
CRAterre
Az egyetemen (Grenoble-i építészkar) millió könyv, millió földminta,és projektösszefoglaló. Szuperinspiráló lehet ilyen helyen dolgozni, ennyi föld és megannyi lelkes kutató öröksége között. Végignéztünk minden termet és elérhető, elsősorban angol nyelvű irodalmat - pár új könyvvel és webcímmel indultunk haza.
Összefoglalva egyrészt tudást kaptunk – a legkisebb szintektől, egészen a kivitelezési gyakorlatig, valamint – és szerintem ez még fontosabb, láttuk, hogy ez a kutatós-kísérletezős rendszer hogyan működhetne országos, szervezeti szinteken. Megvalósítható gyakorlat. Magyarországon az adottságaink megvannak hozzá, sőt minden rendelkezésre áll, hogy egy ilyen – környezetet és az emberi életet támogató építőipari irányváltást elő tudjunk készíteni. Külföldön élő több tíz éves élő gyakorlat ez.
Ezekkel a tanulságokkal, ezzel az összképpel és határozottsággal tértem haza. Igazán üdítő tanulmányút volt és köszönöm mindazoknak, akik ezt lehetővé tették számunkra: @Révész Gabriella & Magyar Szalmaépítők Egyesülete, @Bihari Ádám, @Leo Boulicot, @Erasmus+, @CRAterre, @Ámaco, és még sokan mások)
Dolgozni kell, előre kell lépni – ez az út megvalósítható és érdemes belevágni.
Megjegyzések magamnak: Önálló bejegyzés az Egyesületi munkáról és a hazai helyzetről.