Spoiler: itt nem csomóponti részletekről és a mészhabarcs ideális keverési arányairól olvashatsz :)
Igyekszem racionálisan - ok okozati alapon gondolkodni, elegánsan kezelni a helyzeteket, mint egy felnőtt. Megkeresni a dolgokban a jót, megtalálni a lehetőséget és mindennap magamnál egy kicsit jobb lenni, kicsit jobbá tenni a környezetemet. Az hiszem ezt mindenki meg tudja tenni, aki szeretné, akinek számít a jövő és akiben van egy kis önkritika. Nem akarok ugyanaz maradni, mint 5-10 éve, de úgy látom a boldog élethez igazából napi szinten kell csiszolni magunkat. Nem szeretem a képmutatást, nekem is vannak “láncledobós”, borúsabb napjaim, de aztán minden kiderül (Hajni érti ;) ).
Mi köze van ennek a fenntarthatósághoz?
Hol volt ez a téma pár éve? Ma miért “felkapott”. Itt megállnék kicsit, én nem szoktam futtomban felkapni dolgokat, ahogy mindenki, én is öregszem, most itt tartok, ahol vagyok, tudatos, lassú és kifejezetten fájdalmas lépések árán (ez nem negatív jelző, de attól még fájhat az élet). Ez jön ki a csövön a szakmai és magánéleti fejlődésem egy következő lépcsője, hogy foglalkozom tágabban a témával és tapasztalataim alapján igyekszem gyakorlatba ültetni, ahol csak lehet.
A fenntarthatóság számomra egy hosszú távon igazolható eszme, ami felé törekednünk kell, ha tudatos, természettel közösen gondolkodó életmód a célunk.
Számomra a hosszútávú iránytartást a kultúra, az átadható, ésszerű kultúra jelenti. Ezt építem magamban és a környezetemben - sok kisebb-nagyobb botlással. Elegánsnak lenni, felnőttként viselkedni, valamivé válni nem lehet egy nap alatt, megkockáztatom egy hét, egy hónap, de még talán egy év alatt sem. Mindent meg kell tervezni és csiszolgatva, sokszor újratervezve, lassan de következetesen haladva kell elérni - ez a folyamat nehéz, unalmas, és általában hülyének is nézik az embert. Bár én új vagyok ezen a “pályán”, mondhatom, hogy a tapasztalatok meggyőzőek, és valóban megéri a “fenntarthatósággal foglalkozni” az élet minden területén.
Fenntarthatóság az építészetben
Ez még tág fogalom, próbáljuk meg szűkíteni.
Hazai, vidéki , magánjellegű léptékű építészetben
- majdnem ott vagyunk
- még hozzátenném a “relativitást”.
Szerintem nincs abszolút fenntartható irány - kortól, néptől és legfőképpen az aktuális kultúrától függ, hogy mi “fenntarthatóbb” - igazából már ezzel is elégedett vagyok, hogy valami fenntarthatóbb a megszokottnál.
Hol keresem én a fenntarthatóságot? (Építőipar)
- Anyaghasználatban
- Technológiában
- Organizációban
- Környezetbe illőségben
- Igények terén
Talán a legerősebb tétel az anyaghasználat - meghatározza a technológiát is, az organizációt is, - illetve az igények szintje, ez ugyanis mindent is meghatároz - mármint az épület mérete, a funkciók húzzák magukkal a többi témakört, erre talán külön könyvet kellene szentelni, de az biztos, hogy az önismeretnek és tudatosságnak nagy szerepe van ezen a területen. A környezetbe illőség inkább csak hiú építész ábránd, de ennek is megvannak a maga stabil pontjai, ahogy arról majd itt lesz még szó.
Nézzük az anyagokat.
Az építkezés szerintem 4 fő tételből áll
anyaggyártás / beszerzés
építkezés
használat
eltűntetés
Adok még pár szempontot, hogy kicsit közelebb jussunk a témához.
Amit próbálok szem előtt tartani az az, hogy van erőforrás, amit elköltünk - magyarul pénz, nyersanyag és idő, illetve van hulladék, ami valamilyen szempontból a folyamatban használhatatlanná válik.
Környezet szempontból, (ami sokszor egybeesik a fenntarthatósággal) az a jó, ha ezeket minimalizáljuk - magyarul gazdaságosan és kevés hulladékot termelve tudjuk megvalósítani az elképzeléseinket, és nem terheljük vele hosszútávon a környezetet. Nem tudom ettől elválasztani az igényeket - ha ezek nincsenek a helyén - egy érintetlen hegyoldalba szeretnék egy 500m2-es villát 3 hónap alatt, akkor az valószínű nem lesz egy fenntartható projekt, a mi olvasatunkban. Magyarul tegyük fel, hogy az igények reálisak - ebben azért van mozgási lehetőség, de se nem túl rombolót, se nem túl fellengzőset nem akarunk, egyszerűen amit fontosnak tartunk, azt igyekszünk egy épülettel is támogatni, segíteni, kibontani.
Szóval ahhoz hogy a fenti 4 stádiumot fenntarthatónak ítéljem, a következőket részesítem előnyben:
helyi, low-tech vagy természetes alapanyagok
természetes alapanyagok, amelyek nem hulladékként hanem egyéb alapanyagként végzik, illetve a jó tervezésnek köszönhetően, minimális a hulladékképzés, még ha ez egy kis többlet munkával jár mind a tervező, mind a kivitelező oldaláról
gravitációs, passzív megoldások, sok növény, tájolás, épülettömeg, stb. ami a hatékony, gazdaságos és elegáns használatot biztosítja - ez nem azt jelenti, hogy gyertyával kellene világítani és hogy két lőrésnyi ablak van a házon, de talán mindenki érzi, hogy ma kicsit túl vannak tolva a házak a „bármit megcsinálhatunk” skálán.
az épület bontása, utóélete ne terhelje a környezetet, esetleg átalakítható, újrahasznosítható legyen a beépített anyagok nagyobb része.
Tehát összefoglalva törekszünk arra, hogy reális igények alapján, a lehető legtöbb helyi, természetes építőanyagot beépítve készüljenek olyan átgondolt házak, amelyek példamutatóak, illeszkednek a környezetükbe, és inspirálják a használóikat.
A környezetbe illeszkedésnek a benapozottságnál, szélkitettségnél, illetve példamutatásnál van szerintem kiemelkedő szerepe - persze a gazdaságosságban is, illetve a környék állatvilágának támogatásában - madárbarát kertek, búvóhelyek, stb. kialakításával.
A fenntarthatóság kultúra, és a fenntarthatóságot a kultúra, az átadott kultúra biztosítja. Szerintem, ha fenntarthatósági célokról gondolkodunk, olyan egyszerű sorvezető kell hozzá, hogy azt mindenki megértse egyből és el is tudja mondani a szomszédainak. Nem kell több - egy egyszerű irány, ami ösztönzi a fenntartható életmód kialakítását.
Hogy állunk ezzel?
Sz*rul.
Ja nem,
de mégis.
Igyekszünk.
Építőipar terén a “szlogen”, hogy a házakban ne mi legyünk az egyetlen természetes elem - ha van pár növény az szuper, de azért a legtöbb ház elbír egy páraháztartást optimalizáló földvakolatot, vagy egy kevés cellulóz szigetelést.
(kitérő! ezt ugord át ha csak a témában olvasnál)
Miért használtam a “földvakolt” szót - egyrészt korszerű technológiára utaltam, a vályogot legtöbbször természetes szálakkal erősített földkeverékekre alkalmazzuk, ráadásul ha „tapasztás” akkor azt kézzel hordják fel - a vakolatban nincs makroszál-erősítés, legtöbbször csak agyagos föld homokkal soványítva, amit akár géppel is be tudnak dolgozni. Kicsit öszvérszó - de ahogy a “tömörített földfal” is megtalálta a helyét, majd ez a vonal is kiforrja magát előbb-utóbb.)
Hol kezdődik a fenntarthatóság nekem?
A fiatalok megbecsülésénél és tanításánál, a környezettől való tanuláson keresztül, a természettel való együtt gondolkodásokon át, egészen az emberek, dolgok és az élet tiszteletéig. Szerintem a legfontosabb a fiatal és idős generációk támogatása, utána jön a szolgálat és a tudatos önfejlesztés. (Nálam egy a „közösség-szolgálat-emberi természet hármasság). Talán ez a pár sor kicsit erős lett…
Azért írtam ezt a “hosszú bevezetőt” hozzá, hogy ide meg tudjunk érkezni, és egy kicsit feltekintve a plafonra ízlelgesd ezt a mondatot. Ha jól esik vegyél pár nagyobb levegőt is hozzá és „képzeld” el, amit oda leírtam - ez a kultúra: A legfontosabb a fiatal és idős generációk támogatása, utána jön a szolgálat és a tudatos önfejlesztés.
Ha valamint egy kőtáblán el kellene küldenem a Marsra, valószínű ilyen tartalma lenne - ez kifejezi, hogy emberek vagyunk, és azok is akarunk maradni. Becsülnünk kell a múltunkat és a jövőnket, ezeket “gyakorolhatjuk” a fiatalokon és az öregeken. A jelenben pedig másokat támogatva kell elsősorban magunkon dolgoznunk.
Nem hiszem, hogy a fenntarthatóság az építészetnél kezdődik. Mint, ahogy semmi sem a végével, az eredményekkel kezdődik. Az, hogy valaki milyen házat tervez, az egy valódi bizonyítvány saját magáról. A félelmeiről, jelleméről, az önbizalomról, az érzékenységéről, stb. Nem hiszem, hogy van tökéletes ház - de a jó háznak szerintem kiemelkedően sok köze van a fenntartható életmódhoz és kultúrához - több, mint a stílusos, esetleg trendi vagy épp underground építészethez. Persze, azt döntse el mindenki maga, hogy hol kezdi megenni a „vajaskenyeret”. Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az építészet és minden hasonló eszköz az ember szolgálatában áll - és ha ez az ember „vállalhatatlanul fenntarthatatlan”, akkor az építészete is olyan lesz. Ez egyszerű, nem?
Az eddigi bejegyzésekben felbukkanó, kemény társadalom kritikával ellentétben a fentieket egyáltalán nem szánom annak. A legtöbben el vagyunk havazva, azt se tudjuk hogy eszik vagy isszák az életet, pörgünk ezerrel, hogy ne holtan essünk át a következő hónapba, gyorsabban öregszünk, mint gondoltuk és egyébként is: ki akar ilyesmikkel foglalkozni?
Átérzem. Biztos vagyok benne, hogy nem itt kell kezdeni.
Szapuljak másokat?
Nem.
Ítélkezzek és mondjam el mindenről a becsmérlő, „hirtelen-felindulásból kialakított” véleményemet?
Nem.
Mindmegfogunkhalni?
„Igen.”
Panaszkodjak hát?
Nem.
Akkor mi a sz*r-t csináljak?
Ez egy szuper kérdés. : )
Radev Gergő, 2022.