• Radev Gergő

Romantikus idill helyett - Tábori összefoglaló 2020

Igazából megírhatnám az idei táborok “hagyományos hangulatú” ódáját is, hiszen tényleg jó volt ez az év - de most inkább egy izgalmasabb, külsős nézőpontot viszek végig: a sajátomat.



Tartalomjegyzék:

  • Hol-miért volt tábor (már írtam róla, amolyan bevezető féle)

  • Tapasztalatok szakmailag (mit csináltunk ténylegesen)

  • A legfontosabb: saját meglátások, input (a fenntarthatóság gondolatai, inspirációk, jövő

  • Jövőkép - csatlakozz vagy ne? : )


Idén sem vágtam bele máshogy a szervezésbe mint tavaly - közvetlenül nem szerveztem táborokat - erről a házigazdák, szakmai segítők gondoskodtak. Idén kevesebb volt az ütemterv és számonkérés, mindenki a saját szája-íze szerint ütemezte a munkarészeket, készült elő, hirdetett. Kellett ez a lépcső, én “plusszosnak” könyveltem el a tapasztalatot - magyarul megérte így csinálni. (részletesebb később)


Tehát 4 helyszínen valósult meg 2020-ban sikeres tábor/képzés a MÉSZ-szel, FFT-vel, HABATAT-tal, MEDVESALJA Egyesülettel, és sok lelkes szervezővel összefogva. (Erről itt olvashatsz)


Előre is elnézést kérek, lehet, hogy csak többszöri olvasásra lesz teljesen érthető, amit át szeretnék adni - több oldalról közelítek, és próbálom ‘bemelegíteni’ a közönséget, remélve, hogy a vége-felé megfogalmazott tanulságok súlya érezhetővé válik. Vágjunk is neki!


Hol-miért volt tábor?


Zsibrik (részvevők: 12 fő)


Gereblyekutyánál másodszor táborozunk. Dóri célja egy önellátó, permakultúrás gazdaság, tankert létrehozása. A területen található épület egy többszörösen átalakított vályog-kőfalù épület. Dóri az 'sajátkezű kivitelezés+saját menedzsment’ típusú építkezést választotta, önkéntesek bevonásával. Építkezni nem könnyű, Dóri is kihívások között, de haladt. A vályogos területre egyetlen mesterember sem akadt a környéken, így itt össze tudtunk dolgozni, segítséget tudtunk nyújtani - hoztuk a tudást, ő biztosította a tanulási lehetőséget és a felületet. Múlt évben belső, idén külső munkák következtek több csapattal közösen. A szakmai oktatásért Lénárt István felelt, illetve inasként Takács Martin segédkezett.

Én ritkán fordultam elő - a szerszámok szállításáért és a kínosabb helyzetek kezeléséért feleltem. A tábor 1 hetes volt, a támogatásból a szakmai oktatók díjára és védőfelszerelésre futotta, a többit összedobtuk (a képzések elvéről, ha eszembe jut még lentebb írok - most elég annyi, hogy a résztvevők számára a részvétel ingyenes volt. : ) )



Baj (részvevők: 10 fő)


Szintén bejáratott helyszín - Herczig Szabolcs itt Baj külterületén azon dolgozik, hogy egy kis közösségi, elvonulós központot hozzon létre zarándokszállással és közösségi kovácsműhellyel. A meglévő épület díszes, polgári jellegű, manzard tetővel, vakolathímekkel. Idén a vakolatdíszek helyreállításához és pótlásához épületszobrász segítséget kértünk, így vállalta Varga Kata a csapat szakmai vezetését, inasként Tasnádi Hajnalka segédkezett. A tábor már a meghirdetett időszak előtt kezdődött, mivel a gipszbetétek formái előzetesen készültek el - akárhogyis egy hét az egy hét, a szervező csapat igyekezett a legésszerűbb időszakban bevonni a jelentkezőket.




Ág (részvevők: 12+3 fő)


Vegyes. Nem kifejezetten volt eddig profil társadalmi szerepet vállaló szervezettel (Habitat for Humanity) összeállni. Szándék az volt, hogy szakmai segítséget és jelenlétet biztosítsunk egy támogatásra szoruló vidéki közegben, biztosítva a tanulási lehetőséget, illetve pár konkrét projekt előregördítésében segédkezük. Mindenesetre itt sokkal kevesebb ‘külsős’ helyet hirdettünk meg - ennek tanulságairól később mesélek. A HfH több éve aktívan segíti a településen élőket, nekem is volt szerencsém a településen járni állapotfelmérés ügyén, így a helyszín nem volt teljesen új, viszont kifejezetten tábor először volt itt. Ami érdekes volt számomra, az a belső viszonyok - ez külön misét érne nekem, hiszen a célt, hogy segítsünk nagyban árnyalja. Nem vagyok meggyőződve, hogy a ‘tudás és jógyakorlat’ hiánya az, ami miatt az adott, égető helyzet fennáll, sokkal inkább látom a gyökereket a megszokások, kényelmesség területén - nehéz volt ebben a helyzetben szakmailag és emberileg is helyt állni, de ezért is volt számomra értékes tapasztalat. Visszakanyarodva izgalmas és érdekes tábor volt két felvonásban, ami L. Isván és én tartottunk egy-egy 'hosszúhétvége' erejéig, a HfH szervezet részéről Feldmár Nóra és Ács Kinga voltak a szervezők és a helyszíni koordinátorok is.



Egyházasbást (részvevők: 7 fő)


Még 2019-ben munkaügyben származtunk a Medvesalja területére (Szlovákia /Felvidék) - egy helyi elszármazott és visszatért család tevékenységét segítjük itt építészekként Tóth Bence Péterrel. A Mede család egyesületet is létrehozott a tevékenységre, bátorítok mindenkit , hogy ismerje meg munkájukat és látogasson el hozzájuk, ha teheti. Itt a szándék a jó példa mutatása, illetve a hagyományos/természetes építőanyagokhoz kapcsolódó szakmai tudás visszacsepegtetése. A tábor folyamán egy egyesület, vályogfalú háznak eset neki a csapat Takács Martin vezetésével. Tóth Bence Péter, mint résztvevő, inas segített be. A történethez tartozik, egyrészt, hogy az Ars Topia Fürdőépítő kaláka is pont itt, pont ezen a héten volt, illetve hogy Bence is ide szervezte az Ybl építészkarához kapcsolódó NTDK felmérő tábort, ami a szeptemberi határzár miatt elnapolásra került. A helyszín előkészítése kicsit döcögős volt, de elindult valami - számomra az utóbbi a kulcs. Hiszen hosszú távú munka vár itt ránk, és bár nehezek az első lépések, itt egy párat végül is sikerült megtenni.




Mit csináltunk ténylegesen


Itt munkanemekre bontom szét az összefoglalót, pár helyen el el kanyarodva, részleteibe belemenve.


Kitérő: Nagyapám Háza Mester-inas képzés. Többfelé változatban is találkozni a programmal van hol NH alkotótábor, vagy épp hagyományos házépítő képzés. Röviden ez egy olyan program, ahol gyakorlatban lehet megtanulni egy-egy hagyományos, vagy természetes építőanyaghoz kapcsolódó mesterséget, eljárást. A népi, hagyományos alapoktól indultunk, de szakma kíváncsiságunk, és a teljesség igénye miatt - valamint a külföldi tudományos eredmények és példák hatására, a kifejezett népi hagyományokon túllépve, a természetes építőanyagokra, régi típusú épületek és értékek megmentésére koncentrálunk - legalábbis én ilyen elvek alapján gondozom a ‘rám bízott területet’.

Lényeg a lényeg, hogy a program keretében lehetőség nyílik, elsősorban bárki számára, hogy ezt a szaktudást kipróbálhassa, és valamilyen szintű gyakorlatot szerezzen benne. Ráadás, hogy ezt nem tanteremben, hanem valódi, hasznos és értékmentő munka során teszi, illetve az is, hogy az ‘út’ által jobban megismeri a résztvevő a vidéket, a vidéki lehetőségeket. Ezek is elvek, amiket fontosnak tartok, és amik szerintem a program életképességét adják. A vidéki lét megismerése, az építész-hallgatók számára kifejezett előny, hiszen rengeteg a szakmai odafigyelést, szakértelmet igénylő vidéki épület, terület, közösség.


2013 óta csináljuk ‘nagyban’ a programot az FFT-vel és a MÉSZ-szel összefogva.



Vályogtapasztás vert- és vályogtégla falra


Az ági és zsibriki táborokban vert vályogfalak tapasztanunk be. Ezek sajátja, hogy a felületük sokszor mállós, főleg a külső oldalon, ezért nagyobb gondot kell fordítani a felület tisztítására, előkészítésére. Zsibriken csináltunk próbákat, és a belső felület ezek alapján lett betapasztva: a felületből kikapartuk a mozgó részeket, majd egy agyagos gúzréteggel dörzsöltük át a felületet. Erre még nedvesen került fel a durva tapasztóréteg. A külső oldalon egy erősebb, ellenállóbb megoldást készítettünk az időjárásállóság végett, illetve, hogy a málladozó falhoz, ha helyenként nem is tapad a tapasztás, mégis erős, tartós felületet kapjunk. Lénárt István által alkalmazott technológiát használtunk: 25 cm-ként szegekkel és drótozással rögzítettünk horganyzott fémhálót, ezt tapasztottunk aztán be. Így az előkészítő munka sokkal hosszabb volt viszont a tapasztás nem repedt és kifejezetten ellenálló lett.

A vályogtégla falak tapasztása egyszerűbb volt, a fugák kitisztítása után egyszerűen be lehetett tapasztani a kikísérletezett keverékkel. Zárójelben: most az alapanyagok vizsgálatával, mintafelületet készítésével nem foglalkozom, nem gyakorlati kézikönyv megírása a célom, hanem az egyes technológiák bemutatása egy-két jellemző ismérvükkel. Vályogtégla falak Egyházasbáston vártak minket, külső oldalunkra a fémhálós megerősítéssel mészhabarcs vakolat készült - itt is a környezeti hatások, dilatációs repedések és karbantartás esetlegessége miatt döntöttünk az erősebb kivitel mellett.



Kő lábazat javítása


Rakott kőfalat Ágon és Zsibriken javítottunk. Itt a fugák kaparásával és a hiányok pótlásával keztünk, azután kitöltöttük a fugákat mészhabarccsal. A kissé megszikkadt habarcsot ezután dörzöléssel tömörítettük. Három 12 év körüli fiatal is kitanulta ezt az egyszerű fogást, a fele lábazati szakaszt a csapattal közösen csinálták, a másik felét már egyedül, saját szakállra. Mészhabarcsot oltott mészből és bányahomokból kevertünk 1:4-es arányban. Az oltott mész erősen lúgos kémhatású bőrre kerülve irritációt okoz, szembe kerülve azt azonnal bő vízzel kell kimosni - mindenkire tehetségem szerint igyekeztem védőfelszerelést kényszeríteni, végül is sikerem volt. :D



Mészhabarcs homlokzati vakolat és hímzés


A fugázáshoz hasonlóan a homlokzatokon is 1:4-es mészhabarcs vakolatot alkalmazunk, illetve a díszeket cementes felületi szilárdítással látjuk el. Vakolathímeket kétféle módon készíthetünk - hozzáadva, a felületet folyamatosan építve, vagy elvétellel, a felületet folyamatosan visszaszedve. Bajon az egyéb javító és értéknövelő munkák során az utóbbit alkalmazták - a felületre több anyagot vittek fel, majd fém eszközökkel ‘kifaragták’ belőlük a formát. Az általános mintákhoz sablonokat alkalmaztak, a bonyolult, aprólékos elemeket előregyártották gipszből.


A rövid szakmai beszámolók itt tölthetők le.


ÁG / BAJ / E-BÁST / ZSIBRIK


Inspiráció jövőre (megfigyelések, megérzések, beszélgetések)


A táborok óta több emberrel is sikerült hosszabban beszélhetni a saját tapasztalataikról, meglátásaikról, amiért hálás vagyok nekik. Örülnék, ha ez a kérdéskör folyamatosan az asztalon lenne, én minél többen éreznék magukénak. Ez úgy kezdődik, hogy először résztvevőként, majd szervezőként vesznek részt a munkában - a többiek véleménye, minden jó-szándék ellenére nem vehető teljes értékkel figyelembe. Én azok társaságát keresem a témában, akikkel az indíttatás és szándék területén egyezünk, és a látott lehetőség, tapasztalatok alapján tudunk együtt dolgozni a jövőn.


Pontokba szedve fejtem ki a számomra legfontosabb idei impulzusokat és a következtetéseimet, amit a jövő évi tevékenységemet meghatározzák - bár az új tapasztalatok életem sok más területén is változtatásra sarkalnak, most ezeket mellőzöm és kifejezetten erre a profilra koncentrálok.


1 - ‘a szervezés a király’

Ha van kutyád, még nem leszel állatorvos, és ha előadást kell tartanod még nem vagy előadó.

Idén az világosodott meg számomra, hogy az előkészítési szakaszt, a táborok szakmai, és nem szakmai előkészítésére sokkal több figyelmet és igazából forrást kell összpontosítani. A táborok jók voltak, de sokszor küzdöttünk az indulásnál - nincs anyag, nincs előkészítve a felület, nincs elméleti csomag, stb. - ez nem kritika, inkább tény és egy olyan terület, amit kritikusan fontosnak tartok a jó táborélményhez, stresszmentesebb bonyolításhoz. Vehettem volna a hirdetés témakörét is, ott is az előkészítés rendezetlenségét látom. Úgy érzem a tábor itt kezdődik és nem az első kapavágásnál - én nem akarom megmondani senkinek hogy hirdessen, de a kitűnő és példamutató eseményekhez az alap szint nem elég. Egy olyan rendszer képe merült fel bennem, ahol a helyszíni szervezőket munkanemenként fogják össze olyan szervezők, akik a szakmai előkészítést vállalják, illetve összekötik a táborgazdát a hirdetővel. A hirdető egy felületen, egységesen kommunikál, segíti a jelentkezőket a számukra legideálisabb program kiválasztásában. Hiszek abban, hogy ehhez elkötelezett csapat és pénz is kell, viszont ez megtérülő erőfeszítés és befektetés. Szakmai oktatók vannak, táborhelyszínek vannak.

Én minden esetben az oda érkezők útját követem, és a lehengerlő tábor-élményt akarom biztosítani - ahol mind szakmailag, emberileg is töltekezhetnek a résztvevők.


Lehet szájbarágós, de nyomatékosítani akarom bennetek: nem kritikának szánom senki felé. Számomra ezek a tanulságok és megfigyelések, amelyek alapján jövőre még jobb táborok valósulhatnak meg és amelyek bölcsebb, megfontoltabb döntések meghozatalára sarkallnak mag.


A fenti téma külön posztot is megérne - ennyi időm most nincs, a lényeg: Az átgondolt szervezésre több figyelmet és pénzforrást kell szánnom!




2 - Szociális jelenlét


Az ági tábor kapcsán kerültem furcsa helyzetbe, ahol a segítségünket sokszor feleslegesnek éreztem - megszokások, kényelem, tudatlanság - mint az ember bájos jellemvonásai jártak a fejemben. Helytálltunk a munkában, viszont úgy éreztem, hogy ez a segítség nem az, amire itt szükség lenne elsősorban - vagy legalábbis ez nem az a "hatékony" profil, amit én nyújtani akarok. Jól nézett ki, hogy be cserepeztünk egy tetőt, és betapasztottunk egy nagy falfelületet, viszont egy fontos törvényt: az ok-okozatiság törvényét nem biztos, hogy figyelembe vettük. Egy ház fala nem azért dől ki mert kimossa a víz, hanem mert nincs karbantartva a vízelvezető rendszer. A kiváltó okok megszüntetése mindig előrébb való a javításnál, kivéve ha életveszélyt hárítunk el vele ideiglenesen! Miért írom le ezt? Mert az ok-okozat lánc nem áll meg az épületeknél és általában emberi döntésekig vezethető vissza. Magyarul az épített környezet rossz állapota elsősorban társadalmi problémákat vet fel, nem elsősorban műszakit. Újabb mise, újabb poszt lehetne… ugorjunk. Lényeg: A hátrányos területek fejlesztésének és segítésének nálam nem ez a fenntartható módja, nem ez a hatékony módja, nem ez az első lépése, de láttam valami olyat, ami az lehetne:


3 - Gyerektáborok


Régóta dédelgetett ötlet, hogy a résztvevők átlagéletkorát csökkentsük. Egy sanyarú közegben a gyerekek kevés példát látnak a boldogulás más módjaira, kíváncsiságuk és tanulási képességük kielégítetlen. Az a mód (hogy tanuljanak és változzanak) ott lesz eltemetve velük, esélyt sem kapnak arra, hogy elhiggyék magukról: saját erejükből képesek változtatni az életükön. A segítő szervezetek és a média is ezt sugallja - miért lenne ez másképp? Pedig ez nem igaz! A tanult minták és szokások segítik vagy hátráltatják a kis embereket. Egy külsős impulzusokat, erős mintákat, elveket és jellemet közvetítő esemény - pl. tábor lehetőséget adhat a tanulásra, és az eltérő gondolkodásmód kifejlődésére. Egy fapados kezdő lépés lehetne egy anyagismerettel (sarazás) tarkított nyári gyerektábor, pár érdekes műhelymunkával, meghívott előadóval és kirándulással. A felnőttek a gyerekeken keresztül tudnának ehhez a ‘pool’-hoz kapcsolódni - a közvetlenül szerintem nem bevonhatók - minden tiszteletem a kivételeteknek (itt arányokon és trendeken elmélkedem, nem személyeken... a kövezést postán is átveszem szeretettel :D ). Ez nem értelmi, vagy intellektuális kérdés - ez bárhol megfigyelhető emberi hozzáállás: nem szeretünk tudatlannak tűnni, tanulni és változni.



4 - Kell a példa


Úgy gondoltam a feltörekvő ifjúság a szakemberektől majd megtanulja a táborvezetés fogásait is. Tévedtem. Az állatorvosos párhuzam itt is érvényes, és a táborvezetőknek készülő segédek jó táborvezetőktől kell hogy tanuljanak. Ki a jó táborvezető? Aki lehetőséget biztosít a tanulásra. Nem biztos, hogy megállás nélkül dumál, de ott van, és sokszor csak a jelenlétével támogatja a folyamatot - nem csak ő tanít (ez lehetne a következő könyv). A munka tanít, a helyzet és környezet tanít és néha az oktató is. A tisztje, hogy példát mutasson, jó légkört teremtsen a tanuláshoz (mind külső, mind belső területeken) és szükség esetén magyarázatot adjon a látottakra. Felmérje a csapat igényeit, képességeit és ez alapján döntsön. Emeljen másokat. Ehhez az kell, hogy a résztvevők fejődése legyen az elsődleges vezérlő el, hogyha mindenki hazamegy és visszagondol, azt érezze, hogy odafigyeltek rá és valóban hasznos dolgokat tanult és tett.


5- Egyértelműség


Többen is szerveztünk Nagyapám Háza programokat. Szerintem fontos, hogy a program egységes legyen és egy kifejezett szándék valósuljon meg általa. Én két dolgot látok ez ügyben, ami meg kell tennem. 1 - át kell beszélnem, hogy kinek mi az indíttatása és dönteni kell afelől, hogy mi marad a programban és mi nem. Az NH ilyen szempontból eszköz, ha kell más néven indulunk jövőre, és máshol kapcsolódunk a folyamatokba - lények hogy egy ‘márkanéven belül’ ne legyen szórás. 2 - el tudom mondani és képviselni tudom az én szándékomat. Amit itt is meg fogok tenni:

Én azért dolgozom a képzések, táborok létrejöttén, hogy lehetőséget biztosítsak a természetes építőanyagok, az ehhez köthető építési elvek és technológiák megismerésére, a vidék, és tevékeny közösségek megismerésére, támogatására.
Elsősorban a tanulás és a kapcsolatteremtés a cél, másodsorban a hasznos munkavégzés, az értékmegőrzés, az értékteremtés és ezzel karöltve ennek a folyamatnak a bemutatása és népszerűsítése.

Szerintem ez tisztán leírható és meghatározható szándék. Ebben a rendszerben a tanulók és a leendő szakemberek a munkáért cserébe tudást és élményeket kapnak, a fogadó helyszín megépített értéket. Emellett közösség alakul, aminek tagjait a kalandos képzés közös élménye kapcsol össze. A részvétel az adott érték miatt ingyenes, a szakemberek, szervezők pedig az elismerésen felül tiszteletdíjat kapnak az esemény életre hívásáért cserébe. Én ezt képviselem.


Egy folyamat/rendszer csak tisztázás útján lehet fejleszthető és fejlődőképes. Most úgy látom a következő szintre lépéshez rendet kell raktunk a saját házunk táján, és olyan kommunikációt kell folytatnunk, amihez az elhivatottak csatlakozni tudnak.


A fentieket szóban jobb lenne megosztani, de kevés az alkalom és drága a halandók ideje.


>>> Évzáróként november 11-13. tájékán a tervek szerint szervezői fórumot hirdetünk, amit élőben fogunk közvetíteni. <<<

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik munkát tettek az idei évben, valamit egy jövő évet előkészítő megbeszélést segítenék végbemenni. A rendszabályok és lehetőségek figyelembe vételével olyan nagyszabású, de kis létszámú találkozó lenne ez, ami után egységesen tudnánk a következő évet előkészíteni, illetve a csatlakozni kívánók, kérdezők számára közvetlen kapcsolatot biztosítunk.





Sok jó emberrel találkoztam, és mind tenni akaró környezetet, közösséget gondoz - +az irány hiányzik" - ezt mondják. Vannak jó ötletek, kemény munka, de hosszútávú terv és erős irány annál kevesebb. A fenti elmélkedés megosztásával egy irányt szeretnék képviselni. A konkrét megoldásokat nem tudom, de elvek és szándék szintjén továbbra is beleállok a folyamatba, remélve, hogy sokatok segítségére lehetek még idén, de jövőre is, hogy közösen tanuljunk, építsünk, tegyünk le valamit az asztalra.


Mindent úgysem tudok magamból kiírni és nem is akarok, befejezésül:

köszönöm mindenkinek, aki a maga módján, saját erejével járult hozzá az idei évhez - Hálás vagyok és köszönöm nektek!

Továbbá köszönöm a Falufejlesztési Társaságnak, a Magyar Építőművészek Szövetségének és a Magyar Művészeti Akadémiának, hogy idén is biztosították a hivatalos kereteket, az anyagi erőforrások egy tetemes részét, lehetőséget adva közel 50 embernek a tanulásra, élménygyűjtésre!


ui.: Szerintem ez a folyamat a "szakmát" is erősíti, illetve azt az underground folyamatot, ami a régi hagyományainkat, a korral ötvözve igyekszik jóra használni és továbbadni. Szervusztok!



76 megtekintés