Makovecz bölcsi - szakmai kirándulás



A csapat nálunk vegyes összetételű mind a korosztályt, élethelyzetet és lakhelyet tekintve egyaránt - szeretem ezt a változatosságot, de tény hogy nem töltünk minden napot együtt. Hetente kétszer van közös munkanapunk a székesfehérvári irodában, vannak az ilyen típusú - merthogy szakmai programról és nem irodaműködésről készül az összefoglaló - teljes napos programok, ahol van egy kis szakmai, kis személyes - kis aktuális napi és kis jövőtervezés is közösen. Mindezt azért tartottam fontosnak itt az elején, mert ezért fontosak számunkra a közös napok. Ilyenkor fejlődik a csapat.


Sokszor érvágásnak élem meg a dolgot - merthogy nem effektív munkavégzés, hanem csapatépítés és szakmai fejlesztés történik. Sokszor legjobb látni, közösen átbeszélni a dolgokat, anyagokat, szerkezeteket - még ha ez több időt, energiát és előkészületet is követel meg. Ezeket a napokat befektetésként kezelem a csapatba, a munkatársakba fektetett energiaként. Remélem hosszú távon jó lóra tettem, a saját magamba fektetett idő és energia bőven megtérül, ezért érzem úgy, hogy ezen a fronton is képviselnem kell ezt a szemléletmódot. Lehet már itt az olvasmány elején unatkozol - hát ne tedd! Biztos vagyok benne, hogy több eseményre és kapcsolatra is érdemes befektetésként tekinteni - nem megtérülést, hanem értéknövekedést várva.



Nos, itt a döcögős bevezetés után, jöjjön a tényleges program - számomra izgalmas volt, nézzük, neked hogy tetszik.

Reggel autós beszélgetés mellett értünk Zalaszentlászlóra, ahol egy Makovecz-faluház található. Ezt az épületet még Vándoriskolás koromban mértük fel, segítettünk a felújítás megtervezésében, ami el is készült. Mellette több épületrész is áll, ami új: egy bölcsőde-szállás épületrész, amit még anno a 80-as években terveztek, és aminek a tervfrissítését pár éve ugrottuk meg. Az épület lassan átadásra kerül, M. Imre gondolatait őrzi, amiket nagyon szeretek - ragasztott fatartós kupolák, belső utcahomlokzatok és tetők, mind-mind alapkövei a mai organikus építészetnek, illetve az élő háznak magának is. Érdekes volt látni, ahogy készül - a koncepció szuper, a felhasznált anyagoknál: “mai, korszerű” nekem mindig megbicsaklik kicsit a gondolatmenet. Hiszen a természeti törvényeket kovácsolja az épületbe az építész, mégis az érvényes szabályozások és építéskultúra mellett nem sok lehetősége vagy kedve van mind ezt (a szándékot) természetes és helyi anyaghasználattal magasabb szintre emelni - részben kritika, itt be is fejezem… már nem az irományt, csak a gondolatmenetet.



Megnéztük az épületeket, beszélgettünk az üzemeltetővel, építőkkel és már indultunk is tovább Nemesbükre. A szakmai kirándulás során fontos, hogy régi házakat és szerkezeteket is megnézzünk. Itt, Nemesbükön egy félig-meddig védendő népi épületet mértünk fel közösen, így összekötve a hasznosat a hasznossal… Mármint a tanulást és a munkát kötöttük össze. Hatan ugrottunk az épületre, amit egyébként ketten-hárman szoktunk bogarászni. Nekem tetszett, minden részlet több figyelmet kapott és még a tulajdonosokkal is volt idő az elképzelést mélyrehatóan átbeszélni (szerintem jó kis ház lesz belőle).



A felmérésről is engedjetek meg egy rövid gondolatot. Valamit megnézni és valamit lerajzolni nagyon más. Utóbbiból sokkal több információ származik. Ahhoz hogy valamit lerajzoljunk meg kell figyelni, valamilyen szinten meg kell érteni - a szerkezetet, az építés folyamatát, az arányokat - Kós Károly is így tanult, ment és lerajzolta, ami neki tetszett. Később az ember megérti miért tetszik neki valami, de ahhoz le kell rajzolnia azt a valamit - mindenkit bátorítok, hogy rajzoljátok le azt aminek a nézése örömet okoz! Küldjetek rajzokat, imádnám! : )


Köszi, értékelem, hogy kitartó vagy és nem tántorítanak el a gondolatmenések. Azért tartom fontosnak ezeket az apróságokat leírni, mert hát itt a lényeg. Ezeket az apró, de számomra annál értékesebb gondolatokat biztos vagyok benne, hogy sokrétűen fel lehet használni - legyen meg - enni, inni nem kér, aztán hátha valakinek szöget ver a fejébe.


A felmérés után közösen ebédeltünk a hévízi Római Pincében - mint kiderült a híres Heimann család építette Szűcs Endre (Bandi) építész nyomán - annyi házat készítettek együtt, hogy a boltívkészítő család már önjáróan ilyen hangulatú épületeket készít. Szóval szép volt a kilátás és az ebéd is finom volt - a Szent Donát étterem (Csopak) mellé, ezt is érdemes felírni a listára. ; )



Hazafelé rövid megállót tartottunk a Fonyódi villasoron - egy villa rehabilitációs munkánk volt errefelé, szintén ajánlom, merthogy több helyen egész jó irányba fejlesztik a patinás utcát - a kilátás az egyik legjobb a déli parton.


Összességében szerintem pörgős és tanulságos is volt ez a szakmai kirándulás. Szerveznék én több ilyet is, gyakorlatilag bárkinek, de hát dolgozni is kell, meg hát ott van a család meg az építkezés, szóval ez a világ már nem az a világ, ami 5-10 éve volt. Nem adom fel, sem az önfejlesztést, sem ezeket az off-work programokat. Hiszek egy olyan világban, ahol ennek helye van és a munkakör fontos része, gyakorlatilag elvárás és lehetőség minden munkatárs felé. Nem érzem ezt mesterkéltnek vagy izzadósnak, szerintem mindenkinek kutya kötelessége a szakmájában a kiválóságra törekedni és ezek azok a lopott napok, amik megalapozzák.


RG