Durva tapasztás, keverési arányok - haladunk a céges kivitelezős fronton


Nem árulok nagy zsákbamacskát, ha azt mondom egyénként is, cégként is a dolgok, tervek megvalósítása a fő irány. Bár apró lépésekben, de haladunk ebbe az irányba.


Saját házunk jelenleg szerkezetkész állapotban tengődik. Idén cél, hogy befejezzük. Az építés folyamata megérdemelne jó pár bejegyzést, de ahelyett, hogy a teljes folyamaton végig vezetnélek benneteket, pár apróságot szeretnék konkrétabban leírni.


Jól sikerült a tapasztás! A saját házunk falai bontott, tömör téglából készültek - változatos méretekben, ami azt jelenti, hogy a külső falsík sima, a belső pedig 2-3 cm-es szórást mutat (25-28 cm között mozog a vastagsága). Mivel erre így is úgyis min. 3 cm tapasztás kerül, úgy döntöttünk, hogy a villanyszerelést is ebben a síkban csináltatjuk meg nem a falba vésve.





A teljes tapasztási vastagság 5 cm lesz, ebből most az alap, durva tapasztás készült el. Van ahol ez 2,5 cm-t, van ahol meg egyenesen 5 cm jelent - szóval képzelhetitek, sok föld belement.

Tapasztáshoz a helyi földet használjuk. A szomszédos településen találtunk ledepózott, jó minőségű anyagot hozzá. Telefonos egyeztetés után jelentem meg náluk a kis homokozós készletemmel, hogy földmintát vegyek. Ebből készültek aztán a próbafelületek. Először általában a földet tesztelem önmagában. Az alapkeverék - ami nálam a kiindulási pont szokott lenni - 1-homok 3-föld arányú. A homok az agyagosabb földeket kezelhetőbbé teszi, így jobban lecsúsznak a szerszámról, kényelmesebben simíthatók, stb. Nyilván soványodik is a tapasztás - én szeretem a jó agyagos, szálakkal erősített (hagyományosabb) keverékeket, amik bitang kemények.

Az 1/3-as keverék mellett az 1/1-est is megnéztem - ez 1-homok, 1-föld keveréket jelent. Ez az arány már legtöbbször egy repedésmentes felületet eredményez (főleg a standard 1-2 cm-es rétegvastagságban).

Azután az 1/3-as keverékhez adtam 25% szálas anyagot (nálam ez most széna apríték volt (2-3 cm szálhosszúságú gabonatörek az általános adalék), illetve simán a földhöz adtam 50% szálas anyagot.


Nekem ezek a keverékek elegendők, hogy a végső keverék arányát megmondjam. Lehet ennél sokkal többet is készíteni - írjátok fel minden minta mellé, hogy mi van benne, mert könnyen találgatásig fajulhat a helyzet, ami nem egy megnyugtató út.

Fontos még, hogy olyan vastagságban készüljenek el a mintafelületek, mint amilyen vastagságban használni fogjuk őket - itt 1-1 mm nem számít, de 1-1 cm már okozhat meglepetést.

Hagyjuk megszáradni! (1-2 nap)



Eredmények

A sima föld lemezesen szétrepedt, a 1/3-as keverés megrepedt (nálam már tűréshatáron kívül van), 1/1-es alig repedt - szálasból mindegyik repedésmentes.


Pár megjegyzés hozzá: Az 1/1-es keverék könnyen kaparható, súrolásra málló - én ezt kevésbé szeretem, de ez a felület megköthető és jól működik beltérben (a korszerűbb vályogvakolatok ebbe az irányba mennek el). Szóval nagyon sovány lett, ezért kiesett.

Az 50% szálas anyaggal erősített keverék brutál erős anyag, viszont nehezen kezelhetőbb, mint a homoktartalmú társai és elég sok szálat kell hozzá aprítani. Utóbbit kültérre és fürdőbe javaslom, illetve olyan helyre, ahol a kopásállóság fontos tényező.


Az én választásom: 1/3 keverék 25% szálas anyaggal - ez 3 cm-ben minimális repedést tartalmaz, egészen gazdaságos az anyagigénye és jól kezelhető.


A tapasztást ezek alapján kezdtük el. Én szeretem a precíz munkát, szóval lécvezetők felragasztásával (vályogpogácsákkal) kisíkoltuk a felületet. Így tapasztásnál már nem kell nézegetni a függőlegest, hanem csak nyomni kell és lehúzni. Ez kialakítható más technikával is - valaki tapasztásból készít ilyen sávokat, valaki fémsíneket használ a kevesebb javítás érdekében. Száradás után ezek a lécek kikerülnek és vályoghabarccsal lesznek pótolva.

A technológiát már a kisfiunk is megtanulta - portalanítás, vizezés, tapasztás, simítás. Ezt gyakorlatban érdemes megtanulni és megmutatni is, szóval erről többet táborban és kivitelezésen tudhattok meg.




A tapasztási minták mellett készítettünk tömörített föld mintatestet, illetve könnyűvályog falpanelt - utóbbiból lesznek az emeleti válaszfalaink. Ha használjuk őket, majd írok róluk többet - az eredmények biztatók. :)



A tapasztásban talán a legnagyobb munka a felületelőkészítés mellett, az anyagkeverés. Nálunk a helyi földet 1,5/1,5 cm rostán küldtük át, ezt kevertük a homokkal, majd a vízzel összekevert anyaghoz adtuk a szálas adalékot. Ezt mi körbálából nyertük fűnyíró segítségével. Nem ajánlom mindenkinek - egy könnyebb fűnyíróval, “gyrosos bácsi” jellegűen lehet töreket készíteni. Magyarul gabonaszárat daráltunk le 2-3 cm-es darabokra. A sövényvágós kísérlet nem vált be! - ezt nem ajánlom senkinek. A fűnyírós megoldás nagyon hatékony, de oda kell figyelni a balesetvédelemre és kell hozzá karizom - ez egy érdekes út, amit még bőven lehet hova fejleszteni.




A durva tapasztás szépen szárad. 6 cm vastagságban azért keletkeztek rajta repedések - én nem vagyok a repedések ellen, gyorsabban szárad az anyag, a következő réteg bele tud kapaszkodni a felületbe - az a probléma, ha olyan mértékű a zsugorodás, hogy a falfelülettől elválik a tapasztás - ezáltal gyengül a kapcsolatuk. Amíg csak felületre merőleges, kb. max. 5 mm zsugorodási repedésekről beszélünk, addig minden ok.

Szóval a durván tapasztott felületünk az étkezőben, konyhában készült el, most szárad. Piroska finomrostán (0,5-0,5 cm) áttolt földet színezett különböző természetes pigmentekkel, valamint mésszel és korommal - ezekből készültek ígéretes mintafelületek. Itt jól látszott hogy nem raktunk bele mikroszál erősítést (pl. lókaki). A felületek és színek szépek lettek, de szétrepedtek. Nekünk ez értékes tapasztalat, több szempontból is, így nem vagyunk elkeseredve - egészen addig, amíg használható megfigyeléseket tudunk gyűjteni, minden kísérlet megéri a befektetett energiát.



Haladunk hamarosan tovább, az általunk meghirdetett munkalehetőség keretein belül ezzel a házzal és munkafolyamattal is találkozhattok, itt Sukorón.