Gondolatok a mai energia-takarékosságról.
Ma a környezettudatosság nagyrészt az energiahatékonysággal egyenlő egy kis "zöld" fűszerezéssel. Arra figyelünk, hogy egy adott épület a fennállása alatt minél kisebb energiabevitellel legyen üzemeltethető és karbantartható. Ez egy fontos része a fenntarthatóságnak, viszont csak egy része és nem is a meghatározó része.
Az építőanyagok szürke energia tartalmával a legtöbben találkozhattatok már. Ez az érték mutatja meg ,hogy az egyes anyagok és szerkezetek előállításához milyen mennyiségű energiára volt szükség.
Lépjünk egy kicsit hátrébb.
Vegyünk egy általános gipszkarton táblát. Először is az egyes alapanyagok előállításához külön gyár-részlegek jönnek létre. Maga a "gyár" is felépül valamiből, ezek legyártására sem lenne szükség, ha nem lenne gyár. Vegyük figyelembe a nyersanyag kitermelést és szállítást is. Egy gyár létesítése külön környezeti terhelést jelent. A gyár által, a nyersanyagok és építőanyagok előállítása mellett keletkeznek melléktermékek. Ezeket kezelhetik helyben, vagy új létesítményben, melyekre ismét csupán azért van szükség mert termelés folyik.
Ebből a gondolatból talán érzékelhető a probléma. Ma a megoldásokra koncentrálunk - a probléma (értsd: kialakult helyzet) megléte, olyan egyértelmű és égető, hogy fel sem merül bennünk a megkérdőjelezése, újragondolása. Az eredményeket kezeljük, amelyek általában további problémák felmerülését okozzák.
Eddig a szürke energiát kezdtük boncolgatni. A kész termékeket össze kell építenünk, így áll össze az épület - itt szintén sok energiát használunk fel technológiáktól függően, illetve rengeteg hulladék keletkezik.
Eljutottunk az épületünkig - energiahatékonyan és elegánsan tartjuk fent 10-20-50 évig.
Ezután következik a másik nagy energianyelő terület, az épület majdani bontásából (szintén technológiafüggő energiaigény) származó építési hulladékok kezelése, melyre újabb üzemek, telepek épülnek. A kezelés során keletkezhet melléktermék és elhelyezendő "végtermék" is.
A tervezés során a fenti "kiegészítő" területek figyelemebe vételét (észszerű határokon belül) életciklus-tervezésnek hívjuk.
Ezek alapján, a leg-környezettudatosabb építés számomra a "nem-építés".
Érthetőbben fogalmazva, a valóban szükséges megépítése - azt is lehetőség szerint helyi, kis szürkeenergia-tartalmú építőanyagokból, melyek biológiailag lebomlók (természetesek). Másik oldalról nézve a felesleges elhagyása. A felesleges számomra az, ami érezhetően, mérték adóan nem befolyásolja egy valódi igény kielégítését, tehát elhagyható.
Természetesen az építés léptéke és funkciója előre meghatározza a lehetőségeinek. Viszont megelőző lépésként nagyon fontos megvizsgálni, nem csak (szubjektív szemmel - "wishful thinking"), hanem tényszerűen is: mire van szükség és milyen mértékben - ezért fontos az építészeti és szakági tervezés, melynek része az igények tisztázása. A környezettudatos építész ellensége a pazarlás. Egyébként itt egy másik nagy kérdés is felmerül - az idő mint erőforrás - hamarosan. : )
Nem egyszerűsíti le nagyon ez a gondolkodásmód az építészetet? Nem szegi az építész szárnyát?
Nem hiszem.
Én úgy hiszem, az építész eszközrendszere az, amit magának megenged. Számomra a megszokások feladása, egy időre "eszközhiányt" eredményezett, viszont kényszeríti az elhivatott szakembert, hogy új utak, eszközök és rendszerek után nézzen - kutasson és fejlesszen.
Azzal zárnám be a kört, hogy a jelenlegi szabályozás nagyon egy síkon, egy területre koncentrál - ezzel szűk korlátok közé szorítja a kutatás és fejlesztés területét, így a kreatív és környezettudatos építészetet is.
És hogy milyen utat látok?
Vannak törvények melyek a természetben gyökereznek és vannak, melyeket az ember alkotott - utóbbiak higgadt, elkötelezett munkával módosíthatóak, előzőek nem. Ebben alappillérként az oktatást és a csapatmunkát (bizalmi közösségek kialakulását) tartom fontosnak.
Megjegyzések magamnak:
Az energia tágabb értelemben erőforrásként érendő. ami lehet alapanyag, munkaerő, pénz és idő is. az erőforrás meghatározása: erőt nyújtó tényező. Olyan szellemi, anyagi, gazdasági, társadalmi tényező, amely lehetőséget ad vagy alkalmas eszköz lehet adott cél megvalósításához, bizonyos dolog fejlesztéséhez.
Ezek alapján a környezet tudatos építészet hatékony erőforrás-gazdálkodásra törekszik, a természetvédelem mellett.
Comments