Építészfesztivál

Köszönjük a meghívást az Építészfórumnak!


2022.07.03-án részt vehettünk egy kerekasztal beszélgetésen, amelynek a fókuszában a fenntarthatóság volt. Talán. A szervezők - biztos vagyok benne -, hogy érdeklődéssel álltak a témához, de olyan tágra szabták a kereteket, hogy a beszélgetés nagyobb része a közös halmaz megtalálását tette ki.


Szerintem izgalmas volt. :)



A beszélgetés első felében a fenntartható építés, természetes anyag, stb. fogalmakat jártuk körül - mindenki elmondta a véleményét, az aktuális tapasztalatait. Nekem félidőnél ütött be, hogy egy “építész-fesztiválon” vagyunk, szóval mi az az üzenet, amit mindenképp szeretnék, hogy a hallgatóság hazavigyen. Úgyhogy a beszélgetést ezután az építészek felelősségeire és a jelenlegi mérnökképzés hiányosságaira próbáltam terelni - na nem azért, hogy legyen min panaszkodni. Inkább hasznosnak találtam, hogy a való életből kapnak a fiatalok pár jó tanácsot: kivitelezőtől, gyakorló építészektől, hogy milyen készségek és mennyire számítanak. Min múlna egy-egy karrier, vagy akár maga a hazai fenntartható építészet sorsa - ugyanis az biztos, hogy a fiatalokon múlik! Viszont ha nem tudják mi számít, akkor a még előttük álló 3-5 évet, (hasonlóan pl. hozzám) kevésbé hatékonyan fogják eltölteni, és ideje későn kell felvenniük a lépést a piacon. Nem akarok senkit megóvni a “tanulástól”, viszont azt látom, hogy a szakmagyakorlás a munkával töltött idő 10-20%-a, így érdemes kicsit felpörgetni a többi 80%-hoz kapcsolódó készséget is.


Na és mi az, amit egyetemen kevésbé tanulnak az építészek?

Mi számíthat annyira, hogy inkább erről beszélgetnék bármelyik hallgatóságnak szervezett rendezvényen, mint bármi másról?


  1. Felépített karrierterv és profil - egyetem idején van arra idő, hogy kipróbáljunk több léptéket, irodát és munkakört, hogy már úgy lépjünk a tettek mezejére, hogy valamennyire tudjuk, mit szeretnénk.

  2. Anyagismeret - a fenntarthatósághoz elengedhetetlen a tudatos anyagválasztás, a szakszerű párosítás, így az anyagok mélyrehatóbb ismerete is. Ha valamit nem vesznek elég komolyan az építész képzésben, akkor az anyagismeret biztosan a top 3 között van.

  3. Érdekképviselet - tárgyalástechnika, emberismeret, arrogancia helyett asszertív érdekképviselet - saját és megrendelői szinten is.

  4. pénzügyi ismeretek - mennyit ér a munkád, mibe kerül egy vállalkozás építése, stb.

  5. Kapcsolatok fontossága - a fenntarthatóság csak csapatmunka eredménye lehet!

  6. Ehhez együtt kell dolgoznunk másokkal, ismernünk kell más csapatokat



A fenti pontok, szerintem fontosak és szerencsére tanulhatóak is.

A fenntarthatóság kultúra - nem építészet, hanem életmód. Az élet valamennyi területén egyszerre kell haladnunk vele. Fontos a tapasztalatok cseréje és a diverzív csapatmunka (többféle szakterületet felölelő).


A beszélgetőtársakkal folytatott diskurzus folyamán azt tapasztaltam, hogy igény van, nyitottság van - vezérhangya nincs.

Ha egy javaslat nem túl extrém és büdzsén belül marad (kijön a matek) akkor nagyobb léptékben tudna terjedni. Viszont ameddig nincs összefogás, hosszú távú koncepció és kőkemény tények, addig nincs miről beszélni.


Mindenképp előre mutatónak tartom az ilyen típusú rendezvényeket, a vegyes csapatösszetételt is, azonban a témában már annyi irodalom áll rendelkezésre, hogy érdemes konkrétabb témát a zászlóra tűzni, ami a szervezők szándékát kifejezi és amit egy-másfél órában érdemben ki is lehet bontani.


Top 3 gondolat, amiért megérte elmenni a beszélgetésre.


  1. A nagyobb üzleti partnerek nyitottak az innovációra és az együttműködésre, de nekünk kell kopogtatni.

  2. Látni, hogy mekkora a szakadék az építészeti képzés és a jelenlegi piaci igények között / a fenntartható építészeti út “megtalálásához” szükséges készségek között

  3. Bármennyire is mások az érdekek, szempontok és a tapasztalatok megéri a témáról beszélni, azt nyilvánosan, minél többek számára elérhetővé tenni, hogy közösen haladhassunk a fenntarthatóbb jövő felé.


Köszönöm, köszönjük a lehetőséget a bemutatkozásra, a szempontjainak, gondolkodásmódunk megosztására - remélem, valaki komolyan veszi és ráfekszik a fent leírtakra, örülnék, ha egyre többen lennénk azok, akiknek nem csak a megélhetés, a kényelem számít, hanem a környezetünk jövője, az utánunk következő generáció jövője is.


Mindenki képes tenni a fenntarthatóbb jövőért, így mindenki felelőssége, hogy arrafelé haladjunk!